A korai esztergák

Az esztergát tekinthetjük az első szerszámgépnek, hiszen kb. ötezer éves múltra tekinthet vissza. Nehéz meghatározni, hogy mikor készítették az első esztergát, mert írásos emlékek nincsenek róla, nincs fennmaradt eszterga ebből az időből, de még esztergával készített tárgyak sem maradtak fenn. Ennek egyik oka, hogy ebben az időben még fából készültek az esztergák és főként fát munkáltak meg vele. A fa viszont nagyon hamar lebomlik. Az eszterga ötezer éves múltja alatt csak az elmúlt háromszáz évben fejlődött igazán.

Az első esztergák i.e. 3000 körül jelentek meg a Közel-Keleten, amelyek használatával már fából készült forgástesteket tudtak készíteni. Ezek az esztergák az íjvonó elvén működtek. Ez a meghajtási mód még a középkorban is használatos volt, lábító és rugó segítségével.

Kb. i.e. 1350-ből való az első fennmaradt tárgy - egy kerek illesztés - Tutanhamon sírjából. Ennek a tárgynak az elkészítési módja azonban ismeretlen.

I.e. 532 körül a görögországi Szamosz szigetén Theodórosz esztergát épített, amelynek működésmódját és felépítését valószínűleg a Közel-Keleti esztergák révén ismerte meg.

I.e. 300-ból származik a legkorábbi ábrázolása a faesztergának egy egyiptomi sírban. A fali dombormű két embert ábrázol, amint egy esztergát működtetnek. Az egyik ember forgatja a munkadarabot, a másik a szerszámot tartja.

Egyiptomi fali dombormű	A fali dombormű vázlata

A görögök az esztergályozást valószínű, hogy az egyiptomiaktól ismerték meg. A rómaiak nagyon sok elméleti görök tudást használtak fel a gyakorlati alkalmazások terén, valószínű, hogy az esztergát is a görögöktől ismerték meg, de ők már egészen biztosan alkalmazták is azt. A fa mellett már köveket is esztergáltak.

A szászok jó faesztergályosok voltak. Ez azért volt számukra fontos, mert a fazekasságban és egyéb technikai tudásban kb. 400 évvel voltak lemaradva a rómaiaktól.

Írásos feljegyzések szerint:

1189-ben több ezer fából készült csésze és tányér volt szükséges Oroszlánszívű Richárd koronázási bankettjére.

1254-ben I. Edward és Kasztíliai Eleonóra esküvőjén 400 csésze és 1500 tányér volt, amit fából esztergályoztak.

1284-ben egy földesúri birodalmat újra felszereltek edényekkel, amihez 2350 tányér és kupa szükségeltetett.

Az alábbi kép a XIII. századból egy nőt ábrázol esztergálás közben. Valószínüleg ez az első ábrázolása ennek az esztergatípusnak.

XIII. századból való eszterga ábrázolás

1250 - Eszterga ábrázolása a Chartres-i katedrális egy festett üvegablakán

Egy 1280 körüli könyvben látható miként készítenek sakkfigurákat eszterga segítségével. A könyv címe "Book of games", Játékok könyve és "Alphonso X" a szerzője.

1280 - Sakkfigurák esztergályozása Alphonso X könyvében

kb. 1300-ban Londonban esztergályos céh alakul "The London Company of Turners" néven. Sajnos a feljegyzések a londoni nagy tűzben elpusztultak.

1395-ben jelent meg a "Mendelsches Bruderbuch".

1568-ban a francia Jacques Besson egy olyan menetvágó gépet szerkeszt, amellyel fába vágnak menetet.

Besson menetvágó gépe

1600 körül vízmeghajtású esztergaműhelyek jelennek meg Angliában. Ezek száma kevés és mindig folyóparton, erdő közelében találhatóak.

Egy 1635-ből származó rézkarc egy holland esztergályost ábrázol, amint széklábat készít.

Holland esztergályos 1635-ből

Lábítós-rugós eszterga

Folyamatos forgó mozgást biztosító hajtásmód

A modern eszterga

1678 - 1680 Joseph Moxon megírta az Esztergályozás művészete című könyvét.

1701-ben - Lyonban - jelent meg Charles Plumier műve a "L'art de tourner" (Az esztergálás művészete), amelyben részletesen leírja a fémesztergálást és gépeit. Ebből a műből tudhatjuk, hogy már a XVII. században biztosan esztergáltak fémeket.

1768-as ábrázolás egy francia esztergályosműhelyről

1797-ben Henry Maudslay angol mechanikus megépítette a mai esztergák prototípusának tekintett esztergagépet, amelynek már vezér- és vonóorsója is volt. Maudslay esztergáját már nem fából építette, mint azt eddig tették, hanem vas alkatrészeket alkalmazott az új konstrukciónál. Ezen a gépen már nemcsak a munkadarabot lehetett rögzíteni, hanem a forgácsolást végző szerszámot, a kést is. Mivel ennek a gépnek már volt vezérorsója, ezzel meneteket is lehetett vágni.

Maudslay 1810-ben épített esztergája

1821-ben egy Parker nevű ember Bostonban feltalálta a nem hengeres tárgyak esztergálására szolgáló gépet.

1835-ben Joseph Whitworth angol gyáros szabadalmaztatta síkesztergáját, majd szerszámgépgyártó vállalatot alapított.

1839-ben egy német szerszámmechanikus, Bodmer kifejlesztette a függőleges esztergát. Napjainban a nagyméretű tárgyak esztergálására a karusszel esztergát használják, ami függőleges tengely mentén forgatja a megmunkálandó tárgyat.

Valamikor 1840 után (a pontos dátum nem ismert) a Pratt & Whitney cég alapítói Amerikában kifejlesztették a revolveresztergát. Ezzel a géppel már termelékenyebb a megmunkálás, mert a különböző műveletekhez szükséges kések egyszerre vannak befogva a revolverfejbe, ami a soron következő művelet előtt a megfelelő pozícióba állítható, ezzel csökkentve a szerszámcsere idejét. A hagyományos késtartóval rendelkező esztergagépek esetén az előző művelethez tartozó kést először ki kell venni, majd utána behelyezni a következőt. A revolveresztergán ez egy mozdulat.

1855-ben Elisha K. Root és Samuel Colt, valamint tőlük függetlenül Jones és Lanson is revolversztergát épített. Nincs ismert összefüggés köztük és a Pratt & Whitney cég revolveresztergája között.

1869-ben a Decker fivérek profilozott síneken mozgó szánnal szerelték fel az esztergát.

1873-ban az amerikai Christopher M. Spencer a revolveresztergát Hartford szerszámgép-automatává fejlesztette tovább, amivel varrógépek számára gyártott nagy mennyiségben alkatrészeket.

Eszterga transzmissziós hajtással

Az esztergák egyedi meghajtására körülbelül az 1920-as évektől villamos motort használnak.

Eszterga egyedi meghajtással

Az esztergák egyszerű, könnyed felépítésének megváltoztatását az tette szükségessé, hogy az új szerszámanyagok miatt megnövekedett forgácsolási teljesítményt az eddigi kialakítás nem viselte el. Erősebb, merevebb gépeket kellett tehát építeni.

Eszterga az 1940-es évekből

Eszterga az 1960-as évekből

Az NC vezérlés az 1960-as évektől egyre nagyobb ütemben fejlődött, így az esztergák nagy része is a korszerű technikával lett ellátva.

1966-ban német felmérések kimutatták, hogy az esztergán megmunkált alkatrészek döntő többsége rövid, tárcsa jellegű. Fölösleges nagyméretű esztergákat építeni, ha azok lehetőségeit csak ritkán használják ki.

NC vezérlésű eszterga az 1970-es évekből

CNC eszterga az 1980-as évekből

CNC eszterga az 1990-es évekből

A napjainkban készülő esztergák szinte kivétel nélkül CNC vezérléssel vannak ellátva, de azért még mindig gyártanak hagyományos esztergát, mert a szegényebb országok és a kis vállalkozások igényeinek ezek is megfelnek. Persze ezek is korszerű anyagokból és jó minőségben kerülnek legyártásra, de a vezérlés és a hozzá szükséges érzékelők, mérőrendszerek jelentős többletköltségét megspórolhatják.